07/24/2025
🔖Nagyon vártam az új Cusk regényt, ami egyrészről megadta ugyanazt az örömöt, mint a többi könyve: hogy olyan érzésekre, helyzetekre világít rá, amikben én is benne vagyok, de önmagamtól nem csak hogy nem gondolkodom rajtuk, de még csak fel sem ismerem őket.
Másrészről viszont jól meg is dolgoztatott, mert még inkább az esszé irányába ment el a szerző, szinte teljesen elengedte a hagyományos történetmesélést, hogy regényt írjon, karakterek fejlődésével, konfliktusaival.
A központi drive a könyvben a művészet és a hétköznapi élet kapcsolatának megértése, és olyan érzések vizsgálata, leginkább a női létben, és a társadalom elvárásaira reagálva, mint a félelem, féltékenység, szégyen, öngyűlölet, düh és bűntudat.
A kötet négy fejezete négy művész tevékenységének apropóján, kis történések bemutatásával és azok kapcsán nagyon erős gondolatmenetekkel mesél a 21. századi ember és művész dilemmáiról. Az elején kis zavart okozhat az olvasóban, hogy mindig G.-nek hívják a művészt, aki hol férfi, hol nő, és a korszakok is eltérőek, amikor alkotnak.
De ha ezen túl tudunk lendülni, és megértjük Cusk érzékletes jeleneteinek jelentését és felvesszük okos gondolathömpölygéseinek ritmusát, erős intellektuális élményben lehet részünk, mert kimondja, amit nagyon kevesen mernek. S ezzel talán a saját démonaik elől is menedéket nyújt és szerepkonfliktusainkból adódó bűntudatunk alól is feloldoz egy időre.
Cusk rajongóknak kihagyhatatlan, de ha még nem olvastál tőle, akkor a Körvonal trilógiával vagy a Vendégházzal kezd, a Parádét pedig hagyd meg desszertnek a végére.
