13/06/2026
Rossz nekem, tehát hazajöttem
június 13, 2026
Miért otthon a legrosszabb? Volt régen egy olyan mondás, hogy mindenhol jó, de otthon a legjobb. Mostanra ez megváltozott: mindenhol jobb lehet csak otthon nem. Ez a multikulti átka. A különböző kultúrákból származó emberek, ha egy helyen tömörülnek nem is ugranának egymásnak, ők mindig keresik a kiegyezést és a megbékélést, de a nagy fejesek ők mindig arra használják a multikultit, hogy egymásnak ugrasszák a különböző népeket és addig is, hogy ők uralkodhassanak fölöttük, káoszt gerjesszenek, hogy ők tudjanak halászni a zavarosban. A kontrollnak sok eszköze van amivel uralmunk alatt tarthatunk nagy tömegeket, országokat, világrészeket de akár az egész világot, ez a pénz hatalma, a nagy és erős hadsereg hatalma, a nagy létszámú lakosság hatalma, de nem utolsósorban a MEGFIGYELÉS hatalma. Ma ezzel foglalkozom kicsit.
Ha folyton megfigyelsz valakit, akkor kiismered a szokásait, megismered a természetét és kiszámíthatóbbá válik a viselkedése. Úgy érzed ezzel az ellenőrzésed alatt tarthatod és ha úgy adódik, befolyásolhatod a tetteit és a viselkedését. Ha pedig befolyásod lehet valaki fölött, akkor azt a személyt a saját szolgálatodba is állíthatod minden erőfeszítés nélkül simán csak megfigyeléssel Ez történik szerte a világon a mindenhová felszerelt kamerás berendezések által. Páran megfigyelik az egész világot és a markukban tartják. Kíváncsiak lennénk, őket ki figyeli? Talán azt gondolják ők vannak a csúcson, mert őket már senki sem figyeli? Őket pedig isten szeme figyeli. Nem baj, ha nem hisznek benne, annál jobb!
Tegnap megtekintettem a Bosznia-Hercegovina és Kanada focimérkőzést és láthattam pár amerikai filmsztárt is. Az elsőnél még minden rendben volt, de aztán mikor már egyre többen bukkantak fel a kamerák előtt olyan furcsa érzésem volt. Ők nem is a foci kedvéért jöttek, hanem mert tudták, hogy ez egy világesemény és nekik is jót tesz, ha látják őket, mielőtt elfelejtjük őket. Nem mintha szükségük lenne emlékeztetőre, mert a filmekben sikerült maradandót alkotniuk, de valahogy azt akarták éreztetni, hogy ők is valakik, ők számítanak, hiszen ott vannak, ahová nem mindenki tud eljutni. Még például a magyar fociválogatott sem. Mert pont most, amikor a magyarságnak jól jött volna egy kis lelki tuning, egy kis feldobó érzés, hogy mi is ott vagyunk, mi is számítunk, mi is lehetünk valakik, nem, most ezúttal ez kimaradt. De szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy nem attól vagyunk értékesek, ha mi vagyunk a legtöbben, sem attól, hogy nekünk van a legtöbb pénzünk, sem a legnagyobb és legerősebb hadseregünk, sem attól, hogy nem nálunk gyártják a legtöbb perverz művészfilmet és nem baj ha éppen nem volt szerencsénk bejutni a 48 ország közé, ha jól számoltam. Nem ezektől vagyunk valakik és értékesek vagy jelentősek. Sokszor a legkisebb, a magocska tartogatja a legnagyobb csodákat és meglepetéseket. Nem mi választjuk ki mag-unkat semmire, minket isten választ ki, ha úgy dönt. Mi nem döntünk el semmit, majd Ő mindent eldönt. Ö figyel és ő dönt! Nem kell szomorkodni, sem magunkat kisebbnek érezni értékben senki mástól. Nem a magamutogatás vagy a harsányság a lényeg, hanem a csendes végtelen erő, ami bennünk, a lelkünkben van. Senki sem tud minket végleg legyőzni, még mindig itt vagyunk és itt is leszünk a világ végezetéig.
Velem mindig történik valami, ha és ahogy kiteszem a lábam az ajtón. Nincs olyan, hogy ne keverednék konfliktusba vagy valamilyen abszurd félreértésbe. Ma is ez történt.
A törvények nem ismerete nem mentesít alóluk! Csalódott vagyok azokban a szolgáltatókban akik szintén a megfigyelést választják az ügyféllel szemben. Minél jobban óvják magukat, annál inkább sikerül nekik megszabadulni az ügyfelektől. Én szerettem volna tetováltatni, meg is ígértem, hogy tutira visszatérek, de ma olyasmi történt velem, ami megrengette alapjaiban ezt a szándékomat. Nem egy tetoválószalon miatt, hanem egy szolárium szalon miatt. Mikor kijöttem az állószoliból akkor vettem észre a tükörbe pillantva, hogy egy kamera direktbe a fejem fölött rám lát ha arra van éppen irányítva. Abba a szoláriumba soha többé be nem teszem a lábam, de abba a tetoválószalonba sem, mert a tetoválószalonban is nem a saját belső, vagy külső terét figyeltette a tulajdonosa, hanem az egyetlen kamera, amit észrevettem az pont az ügyfélre volt irányítva. Még szerencse, hogy nem intim testrészt tetováltattam, hanem csak szemöldököt, amivel egyébként nagyon elégedett vagyok, mester munka! De ezek a szolárium tulajdonosok, meg tetoválószalonosok saját maguk alatt vágják a fát, saját maguk üzletét szabotálják ezzel a hozzáállással. Én soha többé nem lépek be olyan helyre, ahol az emberi méltóságom, az intim szférám veszélyben forog! Azt hiszem az én jogaim vannak ugyanolyan fontosak és értékesek, mint a szolgáltatások üzemeltetőié!
Mert jogilag is így néz ki, idézem:
„Nem, sem szoláriumokban, sem tetováló szalonokban nem irányulhat kamera az ügyfélre, amikor meztelen vagy intim testrészeit látja el. Az ilyen területek kamerás megfigyelése súlyosan sérti az emberi méltóságot és jogellenes. [1]
A legfontosabb szabályok:
„No-go” zónák: Az öltözőkben, szolárium kabinokban és a zárt tetováló/kezelő helyiségekben – ahol az ügyfelek levetkőznek – a kamerás megfigyelés törvényileg szigorúan tilos. [1, 2]
Kivétel nélkül: A tiltás alól még a beleegyezéseddel vagy a vagyonvédelemre hivatkozva sincs felmentés.
Hol lehet kamera? Biztonsági kamera kizárólag a közös terekben (pl. váró, recepció, folyosó) helyezhető el, ám ezek látószöge semmiképpen sem mutathat be öltözőt vagy kabint.
A kamerás megfigyelés szabályairól részletesebben a NAIH Kamerás Adatkezelések hivatalos tájékoztatójából vagy a Jogászvilág összefoglalójából tájékozódhatsz.”
Ha engem valaki megfigyelni és látni akar, kérjen tőlem időpontot és személyes találkozót, ne a tudtomon kívül és engedélyem nélkül leskelődjön vagy kukkoljon! Mit szólna ahhoz, ha én is titokban megfigyelném, ahogy tisztálkodik, WC-zik és ehhez hasonlókat művel? Gondolom ő sem érezné jól magát, sem biztonságban! Senkinek nincs joga embertársát figyelgetni, még akkor sem, ha a beteges amerikai filmek arra tanítanak, hogy ez csak természetes, semmi kivetnivaló nincs ebben, mert ők csak a mi „védelmünk” érdekében teszik. Nem kértünk védelmet, majd ha igényeljük, akkor lehet, addig nem!
Diana hercegnőt is példának okáért addig figyelgették a saját védelme érdekében, amíg üldözési mániát nem kapott, végül ez okozta a halálát. Addig menekült, amíg halálos balesetet nem szenvedett ott abban a franciaországi alagútban.
Én nem fogok menekülni semmilyen kamera elől és persze hercegnő sem vagyok, csak azt mondom, hogy erre mindenki figyeljen oda és ne tűrjön el semmilyen fölösleges megfigyelést, ha éppen nincs ínyére, mert az teljesen törvényellenes és emberi méltóságot is sért! Nem kell megalázkodnunk semmilyen „hatalmasság” előtt!
