18/03/2026
Mai mese arról, hogy az ingatlanosok verik fel az árakat.
Adott egy Duna part közeli pincehelyiség, dohos, romos, alagsor, utcai bejáratos.
A hirdetés épp 1 éve fut. A tulaj is tisztában van azzal, hogy ide egy fantáziadús, tőkeerős és elszánt ember kell, mert annyi vele a munka, hogy bármi épkézláb dolgot lehessen kezdeni a pincével.
Érkezett egy ilyen személy.
Ugyan már a kezdetekkor elmondtam a realitást, megpróbáltuk a lehetetlent is. Konkrétan 65 M ft-ról már 35M-nál járunk hirdetési árban. Reálisan 15-20 körül lennénk.
Kaptunk ebbe a sávba eső ajánlatot.
"Nem jó, nem elég, ahhoz, amit kitaláltunk! Mihez kezdjünk ezzel?" kérdezte a tulaj.
Az ajánlatot prezentáló emailemre Ő maga is azt mondta, hogy értem hogy ez a reális, meg is nézték a mellékelt példákat (más pincék, amik 2-3 éve csücsülnek az ingatlanpiac polcán) és látja is, hogy valóban ennyi az annyi.
DE! ez nekik nem elég arra, amire vágynak, amit szeretnének és kitaláltak. Annak ellenére, hogy megértették, hogy a kapott ajánlat jónak számít jelen pillanatban.
Így a hirdetés tovább fut, a tulajok is tovább kergetnek egy vágyálmot, és a hirdetés tovább torzítja a statisztikát.
Ugyanez gyakran előfordul lakásokkal is, vágyálmot a vágyálomhoz hasonlítgat egy kevéssé jártas tulaj, mikor elszánja magát az eladásra. Ilyenkor a realitás gyakran a hátsósorban csücsül, van, hogy sose kerül képbe.
Ha nem csak álmokat szeretnél kergetni, akkor keress bizalommal, hogy célba érj!
