30/09/2026
Ma ünnepeljük a magyar népmese napját, amelyet 2005 óta Benedek Elek születésnapján tartunk. A „nagy mesemondó” 1859. szeptember 30-án született és pályája kezdetétől tudatosan fordult a gyermekek, valamint a népi kultúra felé. Egész életében fontosnak tartotta a magyar mesekincs és hagyományok továbbadását. A Magyar mese- és mondavilág köteteiben a Székelyföld, majd az egész magyar nyelvterület gazdag mesekincsét dolgozta fel, sajátos, élőbeszédhez közel álló stílusban. Meséi és fordulatai generációk nyelvének és képzeletvilágának részévé váltak, olyan kifejezéseket is megőrizve, mint az Óperenciás-tenger vagy az üveghegy. Benedek Elek így nemcsak meséket adott tovább, hanem a magyar népi és nyelvi örökség egyik fontos közvetítőjévé vált.
Emlékül a mai napra hoztunk nektek tőle egy rövid mesét:
„A várépítő meg a forrásfakasztó tündér
Sok ezer esztendővel ezelőtt két tündér lakott a Tartod nevű hegyen. Ez a két tündér örökösen versengett egymással, s különösen azon versengtek, hogy melyik szebb a kettő közül. Hát bizony nehéz lett volna ezt eldönteni, mert mind a kettő egyformán szép volt. Azt mondta az egyik tündér:
– Ha már nem tudunk megegyezni abban, melyik szebb kettőnk közül, próbáljuk meg, melyik végez szebb munkát. Az legyen aztán a szebb is.
Nosza, az egyik tündér gyönyörű szép várat épített a Tartod hegy tetejére. Kőből meg vasból építette, de sem a kő, sem a vas nem látszott, úgy elborította arannyal, ezüsttel, gyémánttal. Csak ablak kilencszáz volt rajta, s szüntelenül forgott a sarkán. A másik tündér nem épített várat, hanem forrást fakasztott a hegy tövében, mégpedig mindenféle betegséget gyógyító forrást. Amikor éppen mind a kettő kész volt a maga munkájával, akkor ért oda egy öregember, s bezzeg mindjárt közrefogták, s kérték, hogy mondjon ítéletet: szebb munkát melyik végzett?
– Ugye, az én váram a szebbik? – sürgette a várépítő.
A vándor azonban nem is válaszolt, mert majd’ elepedt a szomjúságtól. Lehajolt a forráshoz, ivott belőle, s ím, egyszerre eltűnt a szomjúsága, vége volt a fáradtságának, úgy felüdült, hogy egészen fiatalnak érezte magát.
– Hát, bizony – mondta a vándor –, ez a forrás a szebbik, mert ez hasznosabb.
Hej, szörnyű haragra lobbant a tündér! Egyszeribe’ kiszedte a vár alapköveit, s abban a pillanatban összeomlott a vár, híre-pora sem maradt, ám megmaradt a forrás a hegy tövében, s a szomjas emberek ma is áldják azt a tündért, aki a forrást fakasztotta. - Benedek Elek.”
Kóka Rozália (gyermekrovata): Szeptember 30. – A Népmese Napja, A 150 esztendeje született Benedek Elek tiszteletére (folkMAGazin 2009/4)
📖 Minden, ami folk – egy helyen.
💡 Rendeld meg vagy fizess elő egyszerűen online: https://folkmagazin.hu/hu/megrendeles
