03/04/2022
A kifelé vezető úton több megálló volt. Eleve így terveztem. Az év elején már érintőlegesen végig látogattam a Francia Riviérát gyerekestől, így most más városokra esett a választás. Itthon már október végi csípős hidegek voltak, ott még tündökölt a nap, jól felmelegítette az ember lányát, egy-egy kávé - croissant mellett.
Még véletlenül sem sejtettem mi vár rám az elkövetkezendő időszakban, de alig telt el 24 óra az indulásom óta és már filmbe illő jeleneteket rögzítettem agyam frontális lebenyében. Falod a kilométereket a partokon és eteted a szemed. Harsogó zöld növényzet, fodrozódó hűs hullámok, azúrkék Földközi tenger. Nyitott cabriók, elegáns ruhákat hordó illatos nők és férfiak mindenhol. Boldog és elégedett arcok, akárhova nézel. Még nem igazán értem és nem is fogom fel, hogy kerülök oda és ,hogy milyen út előtt is állok igazán. Azt tudom, hogy gyerekkorom óta ezeket az álmokat hordoztam magamban, hogy ott lehessek, hogy átélhessem, hogy láthassam.
Megejtettem Nizzát egy fél napra és egy rémes éjszakára, majd egy családi Chateau-ra esett a választásom fent a hegyekben, de már több száz kilométerrel arrébb. A Chateauk nem csak a fotón elbűvölők, hanem bizony az életben is. Így aztán csak meredezik az ember szeme, amikor begurul egy gesztenyefákkal teli szervízúton majd a végcéljához érve , méterről-méterre kibontakozik egy 1800-as évek végi családi szőlőbirtok, a rajta lévő uradalmi épülettel. Az álla is leesik és a nyála is kicsordul az embernek a csodálkozástól. Megjegyzem, életem legkényelmesebb éjszakáját tölthettem ott, mert ilyen matracon még sosem aludtam. ( ha egyszer szupergazdag leszek, a matrac lesz az első amit veszek, ha kell hetekig fogok válogatni, de meg fogom keresni a tutit ) Ez a kis család a gyerekekkel , a kutyákkal, ott a szőlőbirtokukon, elképesztően kitettek magukért a vendéglátás területén, az egyszer biztos ! A Chateaun egy fiatal család él négy kisgyerekkel és bozontos, csaholós kutyákkal egyetemben. Bár csak egy éjszakára kóstoltam bele ebbe a világba, de bármikor visszatérnék, mert van egy olyan ártatlan és békebeli kisugárzása a helynek, ahol azonnal azt érzed, hogy gyógyulsz. Mindegy miből, de gyógyulsz. Este bementem a faluba vacsorázni, hát azt kell mondjam, hogy sokadszorra sem találtam meg azokat az ízeket ebben a csoda francia faluban, amiknek a számban maradna az íze. Emlékeim szerint még éhes is maradtam , - legfeljebb a környékbeli termelői borok adhattak megnyugvást, mert azok viszont könnyen elvarázsolták az ízlelőbimbóim birodalmát. ( jó, a vajon sütött nyulat azt megvettem - bevallom - , szóval mégiscsak van valami ami nekem is bejött a gasztronómiájukban )
Aludtam egy nagyot, majd hál Istennek a reggelinél sem csalódtam, mert lecsattogva a hófehér márványlépcsőn az ebédlőbe, - friss, forró croissant, házi készítésű vajat és baracklekvárt találtam a kínálón. Tudod, olyan croissant, aminek foszlós belseje, de a külseje pedig roppanós. Bármikor fel tudom idézni azokat a finom sercenéseket, amikor török egyet belőle és ez a fátyolfinomságú külső aranybarna rész elválik egymástól, amikor szakítom. Szerintem mindjárt hármat is leengedtem a torkomon, mert abbahagyhatatlan volt.
Folytatása következik
