06/05/2022
35 éves évfordulóját ünnepli a Jardínes del Turia, egész Spanyolország legnagyobb városi parkja, ami 10 kilométer hosszan szeli át Valenciát egy régi folyómederben.
Mi történt itt? 1957 őszén emberéleteket követelő és óriási anyagi károkat okozó árvíz vonult át a városon, a Turia folyó kiöntött, akkor döntötték el, hogy a folyót el kell terelni, meg kell zabolázni a természetet. A Franco diktatúrában sokáig csak tervek voltak, és eleinte egy soksávos autópályát vizionáltak a mederbe, amire nagy lakossági tiltakozás volt a válasz, és végül a diktatúra bukása után 1981-ben az első demokratikusan választott városvezetés a civilszervezetek nyomására úgy döntött, legyen itt egy közpark a folyómeder helyén.
A folyót átszelő gyönyörű hidakat megtartották, a medret növényzettel telepítették, pihenőhelyeket, sportpályákat, játszótereket alakítottak ki benne, a tengerparthoz közel pedig egy modern művészeti negyedet húztak fel, múzeumokkal, kiállítóterekkel, Operával. Aligha van ennél Európában nagyobb szabású városátrendezés, és aligha van olyan, amelynek több haszna lenne: a polgárok sokaságának vált elérhetővé a kellemes kikapcsolódást lehetővé tévő nagy zöldfelület, hiszen a belvároson "folyik át" a park, az ingatlanállományt pedig, mindent, ami közel van hozzá, roppant mód felértékelte, igazi hívókifejezés lett, hogy "közel van a Turiához".
Nem is meglepő. Ki ne szeretne úgy élni, hogy bent van egy nagyváros belsejében, élvezve annak minden szolgáltatási kényelmét, de közben mellette húzódik egy 10 km-es erdő, bringa- és futópályákkal, piknikezésre, csillezésre, árnyas lombok alatti andalgásra hívogatóan, a kellemes, télen is enyhe és napfényes spanyol klímának köszönhetően egész évben? A legélhetőbb lakótér valami ilyesmi, lüktető urbánus élettér és egyszerre vad, zöld és dzsungel, rengeteg jó étteremmel a szádban, bolttal minden sarkon, Lidl itt, Mercadona ott, kórházzal, iskolával, színházakkal és mégis árnyas lombok alatt két lépésre. Este menjünk Operába, Mozart lesz, utána egy vacsora vagy séta a parkban? Vagy nézzük meg a grillfesztivált a fák alatt? Bekapunk hozzá pár pohár cavát? Garnachát? Vagy így sorban? Egyszer élünk, nem? Majd reggel lekocogjuk, kibattyogunk a tengerig. Lehet, közel van minden, gyalog távolságra. És ezt a csodát nem a természet alakította ki, az el akarta pusztítani, hanem az alkotó ember.
https://www.eldiario.es/comunitat-valenciana/valencia/autopista-urbana-pulmon-verde-35-anos-jardin-turia-movimiento-vecinal-valencia-gano-ciudad_1_8933668.html