01/09/2026
A méhészeti ágazat problémája véleményem szerint jóval nagyobb annál, mint amit a nyilvánosság felé kommunikálnak, vagy amit a társadalom nagy része jelenleg érzékel belőle.
Világszerte évek óta kongatják a vészharangot a méhészet és általában a beporzók helyzete miatt. Ez már nem egy távoli, elméleti probléma: vannak olyan térségek, ahol a mezőgazdasági vegyszerhasználat olyan mértékű, hogy a méhcsaládok fenntartása is komoly nehézségekbe ütközik. Az Egyesült Államokban pedig már bevett gyakorlat, hogy a gazdálkodók fizetnek a beporzásért, mert a hatalmas, több száz vagy több ezer hektáros monokultúrák önmagukban nem képesek megfelelő élőhelyet és táplálékot biztosítani a méhek számára. A méhészek sok esetben pénzért szállítják ki a kaptárakat ezekre a területekre, miközben a növényvédelmi kezelések jelentős kockázatot jelentenek magukra a méhcsaládokra nézve.
Európa sem függetlenítheti magát ettől a folyamattól. Magyarországon is egyre több tényező nehezíti a méhészet helyzetét: a növényvédő szerek használata, a glifozát alkalmazása, az élőhelyek folyamatos csökkenése, a túlzott és nem megfelelő időzítésű kaszálások, valamint az egyre szélsőségesebb időjárás mind komoly terhet rónak az ágazatra.
Jelenleg azonban talán az aszály jelenti az egyik legsúlyosabb problémát.
Az elmúlt négy évből három extrém aszályos volt. Ennek következtében a méhek sok esetben nem jutnak hozzá megfelelő mennyiségű és minőségű természetes táplálékhoz, így a méhcsaládok fejlődése sem tud megfelelően végbemenni. Ez nem csupán a méztermelésről szól. A megfelelő kondícióban történő átteleléshez a méheknek elegendő tartalékot és megfelelő fiziológiai állapotot kell elérniük. Ha ez nem történik meg, az immunrendszerük legyengülhet, és a problémák már ősszel vagy kora tavasszal jelentkezhetnek.
És itt nem egy-egy méhecskéről beszélünk. Ha egy méhcsalád állapota omlik össze, akkor végső soron az egész család kerül veszélybe. Ha nem képes megfelelően kitelelni, az egész család elpusztulhat.
Éppen ezért szerintem nagyon fontos különbséget tenni a nyilvántartásokban szereplő méhcsaládszám és a ténylegesen életképes, termelő méhcsaládok száma között.
A jelenlegi ágazati támogatási rendszer miatt várhatóan még évekig fennmaradhat az a hivatalos kép, hogy Magyarországon mintegy 1,2 millió méhcsalád található. Meggyőződésem azonban, hogy a ténylegesen életképes állomány ennél már most is több százezerrel alacsonyabb lehet.
Ha pedig a jelenlegi támogatási és tartási kötelezettségek megszűnnek, szerintem nagyon komoly korrekció következhet be. Az én prognózisom az, hogy öt év távlatában akár a jelenlegi hivatalosan nyilvántartott állomány felére is visszaeshet a ténylegesen fenntartható méhcsaládok száma.
És ez nem pusztán a méhészek problémája.
A méhek állapotán keresztül nagyon pontosan látható, milyen állapotban van maga a mezőgazdasági ökoszisztéma. Ha a beporzók helyzete ennyire romlik, annak előbb-utóbb a teljes élelmiszer-termelésben és mindannyiunk mindennapi életében is érezhető következménye lesz.
Ezért lenne ideje nem akkor foglalkozni a problémával, amikor már összeomlott az ágazat, hanem még most, amikor van esély a folyamatok megfordítására.
