D.S. Ingatlan Kft, Margit krt 62, Budapest (2026)

07/09/2020

Helytörténeti séták - A kuruclesi Manréza: lelkigyakorlatos ház
„A Manréza név a spanyolországi Manresa város nevéből származik: ennek közelében, egy szép fekvésű völgy sziklabarlangjában írta meg 1522-ben Loyolai Szent Ignác a Lelkigyakorlatok című könyvét (illetve határozta el a rend megalapítását), amely azóta is minden jezsuita lelkigyakorlat alapjául szolgál. Hogy mit is jelent a lelkigyakorlat egyházi kifejezése? Megállást, megpihenést és lecsendesedést, amikor a hívő, kikerülve a mindennapok ritmusából, Istenre, a Biblia tanítására, saját lelki életére tud figyelni, rendszerint egy lelkivezető segítségével. És ehhez az elmélyülésre keresve sem lehetett volna szebb helyszínt találni az 1920-as években, mint a Budakeszire vezető út melletti festői erdőséget, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környező hegyekre és a János-hegy csúcsát ékesítő Erzsébet-kilátóra. A közel ötholdas telket báró Csölicsnétől vásárolta meg a jezsuita közösség az 1920-as évek elején. Az épületet, amelyet nemcsak lelkigyakorlatos háznak, hanem rendi központnak is szántak, Bernhardt Győző tervezte. Az építkezés költségeit adományokból, az egyháztól és a fővárostól kapott támogatásból, illetve banki kölcsönből fedezték. Egy szoba alapítása 2400 pengőbe került, az adományozó nevét a szoba bejárata felett elhelyezett márványtáblán tüntették fel, ha pedig egy szentről nevezték el, a szoba falára kirakták az illető szent képét is. A Manréza aztán hamar fogalommá vált, nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban is. Sokan találtak itt megnyugvásra, feltöltődésre. Az intézmény első tíz évében közel 27 ezer férfi fordult meg itt, köztük vezető beosztású, híres emberek is, de zömében inkább munkások, egyszerű egyháztagok az ország minden részéből. A csoportokat azonos vagy hasonló foglalkozású emberekből alakították ki, a legtöbben a háromnapos lelkigyakorlatokon vettek részt. Egyszerű, de mégis ünnepélyes és tekintélyes volt a neoromán és neogótikus elemeket felvonultató, harmonikus megjelenésű épület. Hatalmas tetőteraszáról pedig valóban élvezni lehetett a felfrissülést hozó friss budai levegőt és a pazar kilátást is. Az akkor még nagyon gyéren beépített környéken javarészt csak nyaralóházak és hasonló célokat szolgáló szanatóriumi épületek voltak, és nyoma sem volt a mai forgalomnak. Az épülethez óriási, gondosan tervezett és ápolt kert tartozott: erre még ma is emlékeztet néhány korosabb fa vagy facsoport. Kialakításához még Habsburg József főherceg alcsúti mintagazdaságából is érkeztek (adományként) fák és cserjék. A sétányokat platánok és fenyők szegélyezték, a lelkigyakorlatosok kényelmét faragott kerti padok és székek szolgálták. A Manréza névre valószínűleg ma már csak az idősebb nemzedék emlékszik a környéken, hisz az épületet – sok más egyházi ingatlanhoz hasonlóan – az 1950-es évekre már államosították, majd az Országos Határőrparancsnokság kezelésébe került. 1956-ban egy kisebb felkelőcsoport is működött itt. Az épület, talán épp e katonai hasznosítás miatt, elég jól átvészelte az évtizedeket, csak kápolnájának tornya tűnt el, illetve a tetőteraszát építették be. A kuruclesi Manrézában, ahogy egykor XI. Pius pápa írta, tisztviselők és munkások járnak a falak között. De már nem a lelki megbékélést keresve: tavaly december óta az épület a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodájának és a Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság Őrzési Osztályának ad otthont. Az egykori lelkigyakorlatos szobákból és termekből pedig mára irodák, kihallgatóhelyiségek, irattárak lettek: az épület és a helyszín felújítva és némiképp átépítve erre a célra is kiválóan alkalmas.”
(Szerk.: Viczián Zsófia)
(Forrás: http:// budaipolgar hu)

01/09/2020

Helytörténeti séták – Budapest szálloda
„Hivatalos nevén Budapest Szálloda, de a köznyelv fél évszázad óta Körszállóként ismeri. Jellegzetes formája, alakja a budai látkép része. Ahány híres ember megfordult benne, nem is gondolnánk, hogy egy ilyen hotelt, ami a kor legmodernebb technikájával épült, nem a város szívében kell keresni. A nagyvárosi szállodák egyik jellemző tulajdonsága, hogy a látnivalók közelében vagy nagyon frekventált helyen találhatók. Az egyszeri járókelő viszont csak a villamosról vagy a fogaskerekűről leszállva csodálkozik rá, hogy a budai látkép egyik ikonikus épülete magasodik előtte. A kor egyik legnagyobb fővárosi szocialista ingatlanfejlesztési presztízsberuházása Szrogh György Ybl Miklós-díjas építész nevéhez fűződik – ő alkotta többek között a Dózsa György úti MÉMOSZ-székházat és a Városligeti fasorban található Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Székházat. A munkálatokat 1962-ben kezdték és a nagy lejtés miatt 8000 köbméter földet kellett kitermelniük a “csonkakúp alakú” hatalmas alaphoz. A '40-es évekig egy gyönyörű Florida Kiosk nevű kerthelyiséges vendéglő működött itt, mely a világháború martalékává vált. A harminc méter átmérőjű betonhengert az akkori legmodernebbnek számító csúszózsalus technikával húzták fel szintről szintre, amely technikát egyébként lakótelepek építésénél – olykor párhuzamosan a házgyárival – is alkalmazták. Százötven építőmunkás dolgozott a hatalmas épületen, amelynek költsége akkor igen magas összeg, kilencvenmillió forint volt. Eredetileg Florida néven nyitott volna meg, de a korszellem ezt nem hagyhatta, így lett Hotel Budapest, a népnyelvben pedig Körszálló. A henger alakú épületek egyébként később az építészet zsákutcájának számítottak, ezért is számít különlegesnek a szálloda. A rendszer vendéglátóipari mintaprojektjét annyira komolyan vették, hogy az év végi határidő teljesítéséhez december 29-én már több mint négyszáz szakmunkás, vendéglátós és önkéntes serénykedett éjt nappallá téve. A tizenkilenc szintes 64 méter magas, 280 szobás és 560 férőhelyes szállodát végül nagy rohamtempóban és aggodalmak közepette, de 1967. december 30-án délután négy órakor a tervezők, az építők, több száz vendég és két miniszter jelenlétében átadták. A jutalom nem maradt el: az Októberi Forradalom tiszteletére rendezett jubileumi versenyen “az év legjobb épülete” címet vehették át. A birtokunkba jutott első étlap tanúsága szerint a debütáló szálloda vendégei olyan fogások közül válogathattak mint a csirág krémleves 7.10-ért, az izlandi kaviár vajjal-citrommal 18.90-ért vagy a tűzdelt fácán almapürével 60.10-ért. A hotel fénykora is az első időkre tehető: számos neves vendég szállt itt meg, úgy, mint Roger Moore színész, Heinrich Böll Nobel-díjas író, valamint Bernhard Wicki filmrendező. Az ismertebb magyarok közül pedig Szepes Mária volt gyakran az étterem vendége, és előfordult, hogy Honti Hanna itt töltötte a telet. És ami talán a legérdekesebb, az akkori rendszer ellenére éjszakai élet és nemzetközi vendégsereg jellemezte. Legendának tűnhet bár, de nem elképzelhetetlen, hogy egy pincér néhány hét alatt kapott annyi borravalót valutában, amennyiből egy nyaralót vásárolhatott magának. Sokáig ismert és híres volt a szálló tetőkertje, pontosabban körterasza. Ez az egyetlen, ami nincs meg, a szobák száma ma is ugyanannyi, mint fél évszázada, de a tető sem veszt***e el funkcióját, a terasz helyett ma lakosztályok találhatók a legfelső szinten.”
(Forrás: http://pestbuda.hu, https://welovebudapest.com)
(Fotók: Fortepan)

27/08/2020

Helytörténeti séták – Margit híd
„143 éve, 1876. április 30-án adták át Budapest második Duna-hídját, a Margit hidat. A nemzetközi tervpályázatra 43 pályamű érkezett, ezek közül a francia Ernest Goüin francia mérnöké győzött, és a hatnyílásos, hétpilléres híd kivitelezését is Goüin cége, a Societé de Construction de Batignolles végezte. Az Országgyűlés az 1870. évi X. törvénycikkben rendelkezett - a Lánchíd túlterheltsége miatt - új álló híd építéséről a fővárosban. A Lánchíd akkor egy magántársaság tulajdonában volt, amely nemcsak vámot szedhetett, hanem az 1840-ben elfogadott törvény értelmében kilencven évig monopolhelyzetet is élvezett, azaz ez idő alatt Pest-Budán csak a Lánchídtól nyolc kilométerre épülhetett volna új híd. Az Országgyűlés ezért az 1870. évi ###. törvénycikkben megváltotta a Lánchidat, és így szabad kezet kapott az új átkelő helyének kijelölésére. A híd végül a kiépülőben lévő Nagykörút utolsó szakasza, a Lipót (ma Szent István) körút folytatásaként épült meg, hogy elősegítse Pest északi területeinek fejlődését, és összeköttetést teremtsen Buda főútvonalával, a Margit körúttal. A nemzetközi tervpályázatra 43 pályamű érkezett, ezek közül a francia Ernest Goüin francia mérnöké győzött, és a hatnyílásos, hétpilléres híd kivitelezését is Goüin cége, a Societé de Construction de Batignolles végezte. A pilléreket és hídfőket vasszekrények süllyesztésével alapozták, a hídfők és a középső pillér alá két, a mederpillérek alá egy alaptest került, a felmenő falakat gránittal burkolták, a hídszerkezet kavartvasból (avagy hegeszvasból) készült Franciaországban. A vas pályalemezen nyugvó útburkolatot fakockák alkották, a híd pilléreit díszítő szobrokat Adolphe Thabard mintázta. A 607,12 méter hosszú, kétcsuklós ívhíd 1872 és 1876 között épült ötmillió forintos költséggel. Szélessége 16,84 méter volt, ebből a kocsipálya 11,1 méter, a két járda 2,9-2,9 méter volt. Vonalvezetése különleges, mert a Margitsziget déli végénél két egyforma széles Duna-ágat hidal át, ezért a tengelye középen 30 fokkal megtörik, középpillére szélesebb a többinél, 1900-ra itt épült meg a szigetre vezető egynyílásos szárnyhíd Zsigmondy Béla és Eckermann Ede tervei alapján. A hidat Gyulai Pál író javaslatára nevezték el IV. Béla király lányáról, és 1876. április 30-án adták át a forgalomnak; ez az esemény ihlette Arany János Hídavatás című balladáját. A hídon 1879-től lóvasút közlekedett, ezt váltotta fel 1894-ben a villamos, az autóbuszra még 1929-ig várni kellett. A teljesen elhasználódott fakockaburkolat helyére 1920-ban kőkockák kerültek, és kicserélték a villamossíneket is. A híd halaszthatatlanná vált első nagy felújítására 1935 és 1937 között került sor Mihailich Győző tervei alapján. A hat-hat ívből álló főtartókat kétcsuklós ívekké alakították, és további két főtartót helyeztek el a déli oldalon. A pilléreket déli irányban meghosszabbították, a hidat 22,30 méterre szélesítették. A pályát megemelték, a villamossíneket középre helyezték, a burkolatot kicserélték, a hídfőkben és a szárnyhídnál aluljárókat épít***ek. A második világháború végén a Budapestet megszállva tartó németek a szovjet Vörös Hadsereg közeledtekor valamennyi budapesti Duna-hidat aláaknázták. Az átkelők közül 1944. november 4-én, a déli órákban elsőként a Margit híd omlott a Dunába. A robbanás sokkolta a fővárosiakat. Egy szemtanú leírása szerint szörnyű látvány volt, amikor a pesti oldalon leszakadt a két ív. Villamosok, autók zuhantak a vízbe emberek százaival. Egy 6-os villamos két összetört kocsija még kilátszott a vízből, sebesültek jajveszékelése hallatszott. A hídrácsokon holttestek hevertek, a kavargó vízben hullák, fuldokló sebesültek voltak. Hajók, csónakok, a rendőrség motorosai nyüzsögtek a híd körül, próbálták menteni, akit még lehetett. Az áldozatok között volt a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó Kabos Endre is, akit zsidó származása miatt hívtak be munkaszolgálatra, az őt és társait szállító teherautó éppen a robbanás pillanatában haladt át a hídon. A halottak pontos számát nem lehetett megállapítani, mert sokan a Dunába fulladtak és holttestük nem került elő. A becslések mintegy 100-600 áldozatot említ***ek, közülük legalább 40 német utász volt. A még álló, három budai ívet a Budára visszavonuló németek 1945. január 18-án robbantották fel, csak a szárnyhíd maradt épségben. A híd roncsai mellett 1946-ban pontonhíd épült, amelyet a pesti köznyelv Manci hídként emlegetett. A Margit híd újjáépítésére több elképzelés született, ezek közül a Ganz gyár hídosztályán dolgozó Papp János, Venetianer László és Kováts Oszkár tervét fogadták el. Az új átkelő az eredetinél könnyebb, de azzal egyező megjelenésű acél ívhíd lett, nyolc helyett csak hat főtartóval, vasbeton pályalemezzel, de a vámházak nélkül. A híd teljes hosszában 1948. augusztus 1-jén indult meg a forgalom. Az új Margit híd budai hídfőjénél Budapest egyesítésének centenáriumán, 1973-ban épült meg a HÉV-állomáshoz levezető csarnok. A híd felújítása a Hídépítő Vállalat kivitelezésében 1975-78 között folyt. Magyarországon először helyeztek hőálló szigetelést a közúti pálya alatt a vasbeton lemezre, a villamossíneket kicserélték, a két parti nyílás vasszerkezetét előre gyártott vasbeton-áthidalással építették át. A szigeti csomópontban magasították a szegélyt, amely megakadályozza a járművek kisodródását, a hídfőkben új gyalogaluljárók épültek. A leromlott állagú Margit híd újabb, teljes rekonstrukciójára 2009 augusztusa és 2011 decembere között került sor. Felújították az úttestet, a villamosvágányokat, kicserélték a pálya- és a hídszerkezet elemeit, kiszélesítették a hidat, és megújult a szárnyhíd is. A középpillérnél megszűnt az aluljáró, a gyalogos közlekedés a felszínen zajlik. A kerékpárosok számára az északi járdán kerékpárút, a budai parti pillérben kerékpáros alagút létesült. Visszaállították a régi, sárkánydísszel ellátott oszlopokat, obeliszkeket, a középpilléren a magyar történelmi címert és a kőpárnára ültetett díszes koronát. A Dunából előkerült minták alapján öntötték újra az úgynevezett rostral oszlopokat, a középpillérek öntöttvas szárnyas kiméráit, a korhű lámpavasakat, valamint a villamos felsővezetékeit tartó oszlopokat. 2013-ban megkezdték a hét meglévő pillérszobor helyreállítását, 2014-ben pedig pótolták a második világháború óta hiányzó Herkules-szobrot a Buda felőli második mederpillér déli oldalán.”
(Forrás: https://mult-kor.hu)

24/08/2020

Helytörténeti séták – Budai Vigadó
Tervezők: Árkay Aladár, Kallina Mór
Építés éve: 1899
„A Budai Vigadó épületének helyén a török hódoltság idején egy, a törökök által épített nagy áruraktár, később fegyverraktár állt. A 19. század elején a katonai hatóságok budai szekér raktára helyezkedett el itt, különféle épületek együtteseként. A kiegyezés után a honvédség kezébe került épület továbbra is katonai raktárként működött. Ezen épületek igénytelen, többször átalakított és toldott házak voltak, barokk, sőt középkori eredetű alapfalakon. A 19. század végére a gyorsan fejlődő polgárságban megfogalmazódott az igény, hogy Budán is legyen vigadó. A Duna budai oldalán élők rendelkeztek ugyan kulturális szervezetekkel, rendezvényeiket azonban csak a már megkopott Fácán vendéglő nagytermében tarthatták. A budai polgárok 1892-ben kérték először írásban Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármestertől a pesti Vigadóhoz hasonló kulturális palota felépítését, ahol összejöveteleiket, mulatságaikat tarthatják. Ennek megvalósítása azonban sokáig elhúzódott, mert nem találtak hozzá alkalmas telket. 1894-ben végül megoldódott a probléma: Budapest belterületi katonai ingatlanjait Wekerle Sándor miniszterelnök az 1894. évi 20. tc. segítéségével Budapest tulajdonába juttatta vissza. Ekkor került a főváros kezébe a pesti Újépület, a budai Citadella, valamint néhány budai belterületi laktanyaépület, köztük az a fegyverraktár, melynek helye alkalmasnak bizonyult a leendő budai Vigadó felépítésére. A Fő utca – Corvin tér – Iskola utca által határolt háromszög mellé a főváros megvásárolta a két szomszédos telket is.1897-ben a főváros közgyűlése nyilvános pályázatot írt ki az épületre, melynek nyertese Kallina Mór és veje, Árkay Aladár közös munkája lett. Az építészek igen nehéz feladat előtt álltak, mivel nem volt könnyű sokféle igényt kielégítő, színházi, könyvtári és egyéb kulturális célokat szolgáló épületet tervezni, egy megadott tömbön belül. Feladatukat végül remekül megoldották. Az 1896-ban kiírt tervpályázat után az építkezés két évvel később, 1898 tavaszán kezdődött, és a következő év őszére a 800 négyszögöl alapterületű épület már szerkezet-készen állt. Az építési költség 650.000 Ft, vagyis 1.300.000 korona volt. Az 1898 és 1900 között emelt, kétemeletes, belsőudvaros, timpanonos, kupolaszerűen manzárdos tetőfelépítménnyel ellátott épület, mely főleg a neoreneszánsz stílusjegyeit viseli magán, a korra jellemző eklektikus stílusban készült. A homlokzat oszlopfői attikai jón, az oszloptörzsek olasz reneszánsz mintát követnek. A kapu- és ablakkeretezések, a mellvédek szintén az olasz (római, firenzei) reneszánsz palotaépítészetből ismert megoldások. A főhomlokzatot eredetileg kis kiülésű faloszlopok, pillérek, könyöklők ékesítették. A háznak két díszes (a Corvin téri és a Fő utcai) és egy alárendelt (az Iskola utcai) homlokzata volt. Az épület dél felé, a Corvin tér irányába fordul. Középső tömbjéhez egyszerűbb oldalszárnyak csatlakoznak. Az első emeleten nagyméretű, félköríves, a második emeleten kerek ablakokat épít***ek be. Ezen ablakok keretezése eredetileg igen díszes, barokkos jellegű volt. Noha az elkészült épület a céloknak tökéletesen megfelelt, költségkímélési okok miatt kora igényeihez képest viszonylag szerény díszítésekkel bírt. Érthetetlen, hogy a homlokzat díszítőszobrainak alkotóit sehol sem említik. Nevüket sem a korabeli publikációkban, sem az utókor leírásaiban nem találjuk meg. Ennek oka az lehet, hogy a szobrokat nem hazai szobrász alkotta, de a szobrászok jelentéktelensége is közrejátszhat benne. Ha az akkoriban vezető díszítőszobrászok valamelyike (Szécsi, Szász, Marhenke) dolgozott volna itt, biztosan megragadja a reklám lehetőségét. Néhány művészettörténész feltételezi, hogy a szobrokat a Kallina Mórral egyébként dolgozó, kisebb tehetségű Kászonyi László készít***e.A régi fényképfelvételeken látszik, hogy az épület Fő utcai sarkán kávéház volt, az Iskola utcain pedig étterem. A viszonylag egyszerű eklektikus külsőt pompás szecessziós belső díszítés kompenzálta. Az impozáns, tágas előcsarnokot karszti márványoszlopokkal díszítették, belőle széles márványlépcső vezetett az emeletre. A lépcsők mellett lámpák százai világítottak; a belső falakat halványzöldre festették. A ház belső stukkódíszeit a Matscheko és Schroedl cég szállította. A földszinten kávézó, az emeleten 400 fő befogadására alkalmas étterem állt a vendégek rendelkezésére. Ennek folytatásában helyezkedett el a Budai Polgári Kör társalgója, olvasója és három játékterme. Az első szinten egy 350 négyzetméteres díszterem kapott helyet. A bálok megrendezésére kitűnően alkalmas termet 270 izzó és 3 óriás ívlámpa világította be. Falfelületein hatalmas tükröket, valamint Pauli Erik „Az est" és „A reggel" című falfestményeit helyezték el. A díszteremhez két oldalról egy-egy kisterem csatlakozott. Oldalt, az utcákkal párhuzamos szárnyakban további kistermek, a belső udvarra néző folyosókon társalgók, klub- és olvasóhelyiségek, kártyaszobák nyíltak. A felsőbb szinteken négy magánlakást alakítottak ki. Ezek mellett működött a Budai Könyvtár Egylet és a Budai Anyakönyvi Hivatal. Az épületet 1900. január 20-án Halmos János polgármester adta át. Nagyszabású farsangi bállal nyitották meg a Vigadót, melynek fővédnöke Klotild főhercegasszony volt. A megnyitó alkalmával a Duna mindkét oldalának rangos társasági szereplői megjelentek, mire tekint***el a rendezőség gyönyörű táncrenddel lepte meg a közönséget. Éjfélkor a bál alkalmából összegyűjtött műtárgyakat sorsoltak ki, és az összes bevételt a budai szegények javára ajánlották fel. A báltermet később 306 férőhelyes színházteremmé alakították. Ma ez a színház ad otthont elsősorban a Magyar Állami Népi Együttes előadásainak, akik évente több mint 120 alkalommal lépnek fel itt. Napjainkban az épület több funkciót tölt be: a Vigadóban kapott helyet a Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza.1997-ben felmerült, hogy az épület megfelelő lenne a Nemzeti Színtársulat otthonául, így sokan úgy gondolták, hogy a Budai Vigadó a legalkalmasabb a Nemzeti Színháznak. A kivitelezés nem valósult meg, de ha a tervet elfogadták volna, mára a Corvin tér alatt többek között egy sokszintes automata mélygarázs üzemelne. Az épületet 2007-ben felújították. A munka már nagyon indokolt volt: az utolsó külső felújításra a negyvenes években, 1945 után került sor. A világháború okozta súlyos károk helyreállítása alapos volt ugyan, de ekkor nem az eredeti állapot visszaállítására, hanem egy jóval egyszerűbb épület kialakítására törekedtek. A mostani munkálatok első fázisában az épület külsejét állították helyre. Az eredeti építési terv megoldásai jól követhetők és visszakereshetők voltak a levéltári anyagból. Ez azért lényeges, mivel az elpusztult részletek legnagyobb részéről nincsen korabeli fotó; talán csak a korabeli képekkel bőven dokumentált Corvin téri főhomlokzat a kivétel. A rekonstrukció eredménye az épületen már látható. A párkányokra visszakerültek az onnan eltűnt szobrok, a timpanon fölé pedig a szintén hiányzó mitológiai szoborcsoport. Kibontották a homlokzat korábban befalazott kerek ablaknyílásait, ezáltal az épület a Corvin tér felé nyitottabb lett. Visszakerültek a földszint egykori nagy kávéház- és étteremablakai is. A főbejárat előtt újra fedett kocsifelhajtó áll. A teljes külső felújítás után remélhetőleg a belső tér felújítására is sor kerülhet.
2011-ben az épületet a szaktárca műemlékké nyilvánította.”
(Forrás: http://www.kitervezte.hu)

19/08/2020

Helytörténeti séták - Ganz-gyár törzsépülete
A budai Ganz-gyár törzsépülete Millenáris Classic néven született újjá Szalay Tihamér és Jeney Andrea tervei szerint, a belsőépítész Sas Géza volt. A jelentős belső átalakítással járó felújítás az egykori ipari terület egy évtizede tartó rehabilitációjának fontos eleme. Az épület a 20. század elején eredetileg is irodaháznak épült három ütemben, és évtizedeken keresztül a Ganz székháza volt. A 2. világháború alatt mint stratégiai célpont, súlyosan megsérült, de a károkat az eredeti szerkezettel többé-kevésbé helyreállították. Valószínűleg ekkor épült egy újabb szint a korábban földszint plusz két emeletes épületre. Az 1990-es évek elején az épületet a környező gyártócsarnokokkal együtt privatizálták. Ezt követően – néhány év múlva – a terület elveszt***e eredeti funkcióját, 2000-ben a gyár területén kulturális központ alakult. A Ganz irodaház a kulturális központ irodáinak adott ettől kezdve otthont. A 2002-es évet követően az épületnek ez a funkciója is folyamatosan megváltozott. A csaknem 100 m hosszú tömb középfolyosós volt, a Lövőház utcával párhuzamos két homlokzati és két belső hosszfalas teherhordó szerkezettel. A belső teherhordó falak erősen meghatározták az épület használhatóságát, megakadályozták a mai kor igényeinek megfelelő egyterű irodák kialakítását. Eredeti állapotában az épület már nem felelt meg az elvárt bériroda funkciónak. A korszerű, a mai igényeknek megfelelő irodaterek kialakítása az épület tartószerkezetének jelentős átalakítását t***e szükségessé. A fő funkciót adó egyterű irodákat az I., II. és III. emeleten alakították ki, aminek érdekében ki kellett váltani az épület két középső főfalát. Az irodaterek függőleges megközelítésére felhasználták az épület mindhárom lépcsőházát. A középső – reprezentatívabb – lépcsőház tárja fel a középső, nagyobb irodatereket, a két szélső az oldalszárnyak kisebb irodatereit, valamint innen is megközelíthetőek a középső irodaterek. Mindhárom lépcsőház mellé lift készült, a főlépcsőház orsóterébe üvegezett látványliftet épít***ek be, főleg ez bonyolítja a vendég vagy ügyfélforgalmat. A földszint átépítése kiszolgálja az emeleti irodaterek megközelíthetőségét. A Lövőház utca és a Millenáris park között, az épület tengelyében átkötő, eredetileg is előcsarnokként funkcionáló, azonban szinte csak áthajtóként működő térből a szomszédos épületrészek összenyitásával az irodaépület megfelelő előteret kapott. A jelenleg csak az oldalfolyosóról megközelíthető középső főlépcsőház ilyen módon benyitásra került az előtérbe. Az épület saját telkén, az udvarban mélygarázs létesült. A mélygarázs saját telken belül, az Ezredes utca felől közvetlenül közelíthető meg, az épület északi szárnya mellett elhelyezett lehajtó rámpán keresztül. A garázs gyalogosan csak az irodaházon keresztül közelíthető meg, hiszen csak az irodaházat szolgálja ki. A két épületet egy rövid földalatti folyosó köti össze, mely egy szellőztetett előtéren keresztül az épület előcsarnokába érkezik. A garázs katasztrófa esetén óvóhelyként működik. Az épület műemlékileg védett, homlokzatai az eredeti állapotukban kerültek helyreállításra, a külső nyílászárók az eredeti tervek alapján lettek legyártva. Az épület belső kialakításában hangsúlyozni kívántuk az eredeti pari funkciót. A felületek burkolatlanok, a látszó falfelületek az épületből kibontott eredeti téglaanyagból kerültek visszaépítésre acél és üveg kiegészítő elemekkel.

(Szöveg a tervezői műleírás alapján, képek: WING, zsa)
(Forrás : https://epiteszforum.hu)

17/08/2020

Helytörténeti séták – Lánchíd Palota (Irodaház)
Tervező: Ybl Miklós
Építés éve: 1869
Felújítás éve: 2002
„A Lánchíd Társulat székházaként szolgáló épület terveit Ybl Miklós készít***e, neoreneszánsz stílusban. Az építkezés 1867-ben, a kiegyezés évében indult a Lánchíd téren (ma Clark Ádám tér). Az átadás után a társulat irodái mellett az első lakók is elfoglalták lakásaikat, köztük Reitter Ferenc, a város legendás mérnöke és Herrich Károly, az Alagút Társaság igazgatója. A Lánchíd és a palota állami megvásárlása után költözött be az épületbe a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870-ben, majd a Budapesti Államhidak Felügyelősége 1871-ben. Az épület funkciója 1920 után megváltozott. A földszinten sörcsarnok és kávéház nyílt. 1935-ben döntöttek arról, hogy ide költözzön a Közigazgatási Bíróság. 1954-ben a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, 1981-ben pedig a Budai Központi Kerületi Bíróság vette birtokba a palotát. A rendszerváltás után az Igazságügyi Minisztérium kiürít***e és eladta a palotát. Hosszú ideig kihasználatlanul állt, végül eredeti stílusában helyreállították és irodaházként üzemeltetik.”
(Forrás: http://www.kitervezte.hu)

14/08/2020

Helytörténeti séták – Sándor Palota
Tervezők: Pollack Mihály, Johann Aman, Potzner Ferenc
Építés éve:1806 (felújítva 2002)
„A telek, melyre épült, 1803-ban került gróf Sándor Vince tulajdonába. Bár a feljegyzések hiányossága miatt az építkezés kezdete ismeretlen, az bizonyos, hogy 1805-ben már itt született gróf Sándor Móric, az „ördöglovas” az 1820-as, 30-as évek Pestjének egyik „nevezetessége”, egyben a Sándor család utolsó férfi tagja, a homlokzaton is olvasható 1806-os év (MDCCCVI) pedig az átadás éve. Az épület Pollack Mihály és Johann Aman tervei alapján klasszicista stílusban készült, valamikor 1803-1806 között. Az eredeti tervek ugyan megsemmisültek, de egy 1822-es részletes leírás fennmaradt, mely később alapul szolgált a 2000-2002 közötti teljes helyreállításhoz. A palotát Sándor Móric 1831-ben eladta az (őrgróf) Pallavicini családnak, akiknek levéltárában számos, az 1810-es évekből származó rajzot és újabb leírásokat találtak a palotáról, ezeket szintén felhasználták a későbbi újjáépítéshez. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően a Magyarország kormányzójának kinevezett Albert főherceg rezidenciája volt 1851-1856 között. Ez adta később az ötletet gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek, hogy a korban roppant reprezentatívnak számító épületet a magyar állam előbb kibérelje, majd 1881-ben végleg meg is vásárolja a mindenkori miniszterelnök számára, állandó lakhelyül. Első ilyen lakója maga Andrássy volt, őt (kisebb megszakításokkal) egészen 1945-ig követték utódai, összesen 16-an, habár több, rövid ideig regnáló későbbi miniszterelnöknek ideje sem volt beköltözni. A Sándor-palotában vetett véget életének a háborúba sodródás lelkiismereti terhe alatt gróf Teleki Pál 1941. április 2-áról 3-ra virradó éjjel. Az épület Budapest ostromakor szinte teljesen megsemmisült, déli része teljesen beomlott, számos pótolhatatlan műkincset temetve maga alá. Ami kulturális és egyéb érték megmaradt, azt a fosztogatók hamar széthordták. A háborút követően csupán állagmegóvó helyreállításon esett át, vagyis az eredeti állapot helyett praktikussági szempontok alapján kerültek helyreállításra vagy átépítésre bizonyos részek, így többek között új tetőszerkezetet kapott a palota, illetve a Duna felé néző oldalról elbontották a teraszt. Az épületben az 1959-es tervek szerint az 1957-ben alapított Legújabbkori Történeti Múzeum kiállításának egy része kapott volna helyet, erre azonban nem került sor, csupán a múzeum raktáraként funkcionált. Később, 1978 és a '80-as évek második fele között többször is az Építészeti Múzeum készült beköltözni, erre azonban sohasem került sor. 1989-ben turisztikai szempontok alapján kívülről tatarozták, hogy a Budavári Siklón érkező turisták ne egy második világháborús nyomokat viselő rommal szembesüljenek, mikor kilépnek a járműből. Felújítására, az 1806-os állapotokat lehető legalaposabban tükröző teljes helyreállítására 2000 ősze és 2002 között került sor a Pallavicini család levéltárában, illetve egyéb helyeken talált leírások, feljegyzések, rajzok alapján. Az épület felújítása – akkori árakon számolva – 2,2 milliárd forintba került. 2003. január 22. óta a Sándor-palota a mindenkori magyar köztársasági elnök rezidenciája és a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) épülete.”
(Forrás: http://www.kitervezte.hu)

10/08/2020

Helytörténeti séták - Kitaibel Pál utca
„A Kitaibel Pál utcában nőttem fel. Kisgyerekként megtanultam a lakcímemet, ami semmivel nem tűnt különlegesebbnek, mint a többi környékbeli utcanév. Később, amikor különféle hivatalokban sokadszorra kellett lebetűznöm, néha jobban örültem volna, ha például a szomszédos Baka utcában lakom. Amikor már tudtam olvasni, megcsodálhattam a Meteorológiai Intézet falán az emléktáblát: „Kitaibel Pál, pesti egyetemi tanár (1757–1817) botanikus, kémikus, a magyar föld kutatója”. Nem állítom, de nem is cáfolom, hogy a kémia iránti korai vonzalmamhoz ez a felirat is hozzájárult. Egyik első és máig is csodált kémiai olvasmányomban, Náray-Szabó István Rövid szervetlen kémia című könyvében is hamar megtaláltam a nevét a tellúr elem történetének leírásában. „Először erdélyi aranyércekben találta meg Müller v. Reichenstein 1782-ben. Nem sokkal később Kitaibel Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum őre, az előző felfedezéstől függetlenül egy börzsönyi ásványnak, a wehrlitnek elemzésével szintén megtalálta.” A tudomány ugyan már akkor is az igazságot kereste, de igazságos sohasem volt. A világ a tekintélyes német vegyészprofesszor, Martin Heinrich Klaproth jó tíz évvel későbbi részletesebb vizsgálatai nyomán ismerhette meg az új elemet. Ő adta neki a nevét is a latin tellus (föld) szó alapján. Kitaibel Pál a botanika területén érte el legmaradandóbb tudományos eredményeit. Huszonöt év alatt közel húszezer kilométert barangolt be a Kárpát-medencében, és ezalatt elsőként írt le közel háromszáz növényfajt. A gróf Waldstein Ferenc Ádámmal közösen kiadott háromkötetes Magyarország ritkább növényeinek leírása és képei című könyve 148 olyan növényfajt (alfajt és változatot) ír le, amelyek ma is a W. & K. névjelet, vagyis Waldstein és Kitaibel nevének kezdőbetűit viselik. Ezek legtöbbjéről valószínűleg csak a növénytan avatott ismerői hallottak, de néhányuknak már a neve is élvezettel töltheti el a laikusokat is: hegyközi cickafark, hosszúfüzérű harangvirág, homoki kikerics, pirosló hunyor, sugaras zsoltina. Aki nem akar vaskos növényhatározókat böngészni, Kitaibel Pál virágai közül megtekinthet néhányat a Cziglényi Ádám tervei alapján a Magyar Posta által 1967-ben kiadott bélyegsorozaton. A lakásunkból kinézve, az utca túloldalán klinkertéglás épülettömbre láttunk. Az ablakok mögött irodák és laboratóriumok voltak, az udvaron háziállatok éldegéltek. Azoknak a mezőgazdasági kísérletügyi intézeteknek az utódai voltak ezek, amelyek 1900-1901-ben épültek a Kis Rókus és a mai Keleti Károly utca közötti területen (ma a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal működik bennük). 1902-ben a létrejött utca az Intézet utca nevet kapta. A túloldalára költözött 1910-ben a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet. Az utca 1913-ban vette fel a mindezen területeken egyaránt tevékenykedő polihisztor, Kitaibel Pál nevét. Emlékét Budapest II. kerületén kívül Sopronban és Mátraszentimrén, valamint szülőhelyén, a burgenlandi Nagymartonban (Mattersburg) őrzi utcanév, Harkányban pedig iskolát neveztek el róla. Bár életében az oktatás a kutatás rovására mindig háttérbe szorult, bizonyára nem lenne ellenére, ha tudná, hogy a nevét viseli a Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Verseny (kitaibelverseny.hu), amely több évtizedes múltra tekint vissza. Kitaibel Pál életéről és munkásságáról több száz cikk, disszertáció, kiadvány jelent meg. Munkáit a nemzetközi szakirodalomban máig is idézik. Az első monográfiát a magyar botanika két ikonikus személyisége, Jávorka Sándor és Soó Rezső jegyezte (Kitaibel Pál. Budapest, 1957). Jávorka nevezte Kitaibelt a „magyar Linnének” (Kitaibel Linné alázatos követőjének vallotta magát). Munkásságának mai legjelesebb ismerője és ismertetője Molnár V. Attila botanikus, a Debreceni Egyetem professzora, a Kitaibelia című botanikai szakfolyóirat főszerkesztője. Az ő könyveiből (Kitaibel Pál élete és öröksége. Biatorbágy, 2007; Kitaibel – Egy magyar tudós élete, Debrecen, 2016) azt is megtudhatjuk, hogy a furcsa név a német Kühtreiber (marhahajcsár, esetleg gulyás, csordás) szó változata. Ha gyerekkoromban tudtam volna, hogy egy cowboyról elnevezett utcában lakom, lehet, hogy másképp alakul az életem.”
(Szerző: Schubert András)
(Forrás: http://budaipolgar.hu/)

D.S. Ingatlan Kft

07/09/2020

01/09/2020

27/08/2020

24/08/2020

19/08/2020

17/08/2020

14/08/2020

10/08/2020

Cím

Weboldal

Értesítések

Parancsikonok

Megosztás

Kategória