01/08/2026
https://www.facebook.com/share/p/14j5tWqLVtL/
Ma hajnalban 5:45-kor leállították a Paksi Atomerőmű 1. blokkjának utolsó turbinagenerátor gépegységét.
Nem meghibásodás. Nem baleset. A Duna vízszintje annyira leesett, hogy a hűtéshez szükséges víz nem biztosítható biztonságosan. Ha a vízszint eléri a mínusz százharmincnégy centimétert – és napok kérdése –, Paks teljesen leáll.
Paks adja Magyarország áramtermelésének közel felét. Ha leáll, az nem egy hír a tévében. Azt a te konnektorod is megérzi a faladban.
De nem csak Paks a probléma. A Dunamenti Erőmű egyik egysége is meghibásodott. Negyven fok van, és mindenki egyszerre kapcsolja be a klímát – a fogyasztás húsz százalékkal magasabb, mint egy átlagos nyári estén. Nem egy dolog romlott el. Minden egyszerre romlott el, és ez az, amire senki nem készült fel. Vagy ami rosszabb: készülhettek volna, de nem tették.
Mert Péter Magyar miniszterelnök maga mondta el: egy körülbelül tízmilliárd forintos beruházással ki lehetett volna építeni azt a szivattyúrendszert, ami ilyen alacsony vízállásnál is biztosítaná a hűtést. Tízmilliárd. Nem százmilliárd, nem ezer – tíz. Nem épült meg. Most meg itt állunk, és azon gondolkodunk, mikor kapcsolják le az áramot.
Ami marketingesként a legjobban fáj: megkérték az embereket, hogy takarítsanak meg áramot. Ne 17 és 22 között töltsék az elektromos autót. Csak indokolt esetben használják a nagy fogyasztókat. Kérem, legyen kedves, fogyasszon kevesebbet.
Tudod, mi történt? Az ellenkezője. Az esti csúcsterhelés egy hét alatt ötezerszázötvenről hatezerhatsázra nőtt. Huszonnyolc százalékkal. A takarékossági felhívás nemhogy nem működött – az emberek többet fogyasztottak, mint előtte.
Nem azért, mert most gonoszak az emberek - legalább is remélem. Nem azért, mert nem érdekli őket. Azért, mert a „kérjük, legyen kedves" soha nem működött, és soha nem fog. Az emberek nem attól változtatnak, hogy szépen megkérik őket. Attól változtatnak, hogy megértik: mi történik, ha nem. És ezt senki nem mondta el nekik úgy, hogy megértsék.
Azt kellett volna mondani: ha ma este mindenki egyszerre bekapcsolja a klímát, holnap lehet, hogy senkinek nem lesz áram. Nem „kérjük, legyen takarékos." Azt: ha nem csökkented, lekapcsolják, hiába dugsz be bármit, semmi nem lesz. Nem nálad egyedül – senkinél sem lesz. Az egész utcáét, az egész kerületét. Forgatókönyv van rá, rotációs áramszünetnek hívják, és már előkészítették.
Gondoljatok bele, mit jelent ez a gyakorlatban. Negyven fok odakint. Rotációs áramszünet. A klíma leáll – nem azért, mert elromlott, hanem mert nincs mi ami meghajtja - nincs áram. Az idős ember a negyediken ül a sötétben, negyven fokban, mert az ő utcája éppen szünetel. A kismama a babaszobában kézi legyezővel próbálja elaltatni a gyereket, mert nincs ventilátor, nincs klíma, nincs semmi. A hűtőben a kaja melegszik. A telefonod lemerül, és nem tudod tölteni.
A kórházakat és a szociális intézményeket kiemelt védelem illeti – a kormány ezt hangsúlyozta. De a te lakásodat nem.
Nem vagyok energetikus, nem vagyok politikus, és nem akarok okosabbnak tűnni, mint ami vagyok. De annyit tudok marketingesként, hogy ha évek óta figyelmeztetnek a szakemberek, hogy az aszály egyre súlyosabb, hogy a Duna vízszintje egyre lejjebb megy nyaranta, hogy Paks hűtése veszélybe kerülhet – és tízmilliárd forintból meg lehetett volna oldani –, akkor az nem természeti katasztrófa. Az döntés. Pontosabban a döntés hiánya. Valaki évekig azt mondta: majd, aztán, később, most nem aktuális. Most aktuális. Most nagyon aktuális.
Ha ma este hazaérsz: kapcsold le, amit nem használsz. Ne azért, mert megkértek – hanem mert a szomszédod is negyven fokban ül, és az ő klímája is az ugyanarról a hálózatról megy, mint a tiéd. Ha mindenki egyszerre nyomja a maximumot – senki nem kap semmit. Ha mindenki enged egy kicsit – mindenki kap egy kicsit.
Ez nem a kormány kérése. Ez matek. Hatezer-hatszáz megawatt csúcsterhelés, és a rendszer nem bírja. Ha ma este nem csökken – holnap LEHET nem te döntöd el, mikor van áramod.
