25/02/2026
Ó, kiváló téma! 😏
Nők az építőiparban
Különösen szeretem, amikor társasházkezelőként – a hátam mögött kb 2 milliárdnyi tarsashazakra elköltött üzemeltetési és projekt tapasztalattal – szakmai vitába száll velem valaki, aki még a lakását sem újíttatta fel az elmúlt 30 évben, de a társasház felújításról (hogy az nem is szükséges) és a technológiai sorrendről határozott elképzelései vannak.
27 évesen kezdtem, 35 évesen jött a felismerés: minden házba kell egy műszaki döntés-előkészítő bizottság. Úgyis lesz véleményük, és ha időben bevonom őket, a közgyűlésen már szövetségesek. Több munka, viszont eredmény is van, nem csak cirkusz a kozgyűlésen.
A vállalásunk, hogy társasházakat kezelünk,
az idő nagy részét viszont nem az épület üzemeltetés, hanem emberek edukálása viszi el, hogy megértessük velük mi az érdekük. 🤷🏻♀️😅
Ajánlom ezt a cikket: https://rennahome.hu/blog/tusarku-a-tormelek-felett-nokent-az-epitoipar-ferfias-vilagaban/
Én kérdeztem, ő pedig a férjemnek válaszolt...
Ismerős az a helyzet, amikor te tartod kézben az egész projektet, te ismered a terveket és a büdzsét, a szakember mégis a melletted álló férfira néz, ha válaszolni kell?
Nőként az építőiparban érvényesülni nem csak szakmai feladat. Ez egy állandó egyensúlyozás: le kell győznünk a saját belső gátlásainkat, és közben felül kell írnunk a szakma régi, berögzült reflexeit is. Míg egy férfinak gyakran „megelőlegezik” a hozzáértést, nekünk minden alkalommal bizonyítanunk kell a felkészültségünket.
A legújabb blogbejegyzésünkben egy nagyon személyes témát hoztunk. Miért ijesztő az első lépés egy „férfias” szakmában? Hogyan váltsuk fel a „megtűrt jelenlétet” egyenrangú partnerségre? És mik azok a női szupererők, amik miatt pont ránk van szükség az építkezéseken?
Olvasd el a teljes sztorit: cikk a kommentben👇🏻
Várjuk a te tapasztalataidat is! Téged néztek már „levegőnek” egy felújítás során csak azért, mert nő vagy? Beszélgessünk róla!
