14/02/2012
A fürdőkádnak hosszú és intenzív történelme van. Napjainkban a kádra általános szemmel tekintünk, melynek funkcionális a szerepe mindennapi életünkben.
A fürdés szerepe az évszázadok alatt folyamatosan változott. Ha egész történelmünket nézzük az emberiség sajnos nem tartozik a legtisztább fajok közé. A középkorban nem volt elterjedt a mindennapi tisztálkodás, az emberek java része nagyon ritkán, hetente – kéthetente gyakorolta ezt az áldásos tevékenységet!
Mindazonáltal az ősi időkben a fürdés egy sokkal teljesebb, rituálisabb program volt, mely közvetlenül kapcsolódott a valláshoz és a mágiához.
Az első hivatalos feljegyzések egészen krisztus előtt 3300-ig vezetnek vissza bennünket, egészen pontosan a világ 21. leghosszabb folyójának, az Indusnak a partjaihoz, ahol egy palotába- a benne élők kényelme érdekében - óriási vízi csőrendszeren keresztül juttatták el a fürdővizet.
Az első egyszemélyes kádról szóló annotációk Kréta szigetéről valók, ahol egy 1, 5 m-es, lábakon álló, agyagból készült fürdő alkalmatosságot használtak. Ezt a leletet tartják a 19. századi, később klasszikussá vált „szabadon álló kád” ősének. A nagy görög filozófusok, orvosok, úgy mint Hérakleitosz, Platón vagy éppen Hippokratész is megemlítik kézirataikban a forró fürdő terápiás, testi-lelki megújulást hozó jótékony hatásait.
A Római Birodalom a legszélesebb körben ismert úgy, mint a „fürdőzés bajnokai”.
Kr.e. 500 környékén a Római polgárok a mindennapi fürdésre voltak ösztönözve, melyhez számos nyilvános fürdő állt rendelkezésükre.
A módos polgárok privát fürdőszobái, ha lehet még díszesebbek voltak, egész teret körbe ölelő medence méretű süllyesztett márvány kádakkal, ólomból készült bronz csőrendszerekkel és komplex csatornahálózattal a higiénia megtartása érdekében. A ma is használatos „spa” szó kialakulása is erre az időszakra tehető, mely a „sanus per aquam” rövidítése, jelentése pedig: „egészséges a víz által”.
A hiedelemmel ellentétben a fürdőzés és a csatornahálózat használata nem tűnt el teljesen a Római Birodalom széthullásával.
Egészen az úgynevezett „sötét középkor” beköszöntéig hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de megmaradt a rendszeres fürdőzés szokása kiegészülve olyan, később hatalmas üzleti vállalkozásokkal, mint a szappangyártás.
A reneszánsz kezdetétől,(Európa nagy részén a 16. századtól) az emberek inkább különféle parfümöket, illatanyagokat használtak a fürdés helyett. Az volt a hiedelem hogy a víz a bőrön keresztül különféle kórokat juttat a szervezetbe.
A modern kori csatornahálózatok kialakítása a 19.-20. század környékére tehető, mely magával vonzotta a fürdés újbóli divatba kerülését. 1883-ban az Általános Szaniter Gyártó Vállalat és a Kohler gyár kezdett el előállítani öntött vas kádakat. Ezek a kádak még nagyon messze voltak a díszes lábazatú, formatervezett termékektől, inkább hasonlítottak egy lóitatóra. Ez akkoriban egyáltalán nem zavarta az embereket, ugyanis legtöbbjük még soha nem látott kádat. A könnyen tisztítható sima felület pedig megakadályozta a kórokozók és betegségek terjedését.
Az I. Világháborúig nem léteztek külön fürdőszobák. Ezek a hálószobák illetve szalonok részét képezték. A mai modern fürdőszobák kialakulásának kezdete az I. Világháború utáni nagy építkezési „bumm” idejére tehetőek, mely az Amerikai Egyesült Államokban robbant ki.
Innentől kezdték el az egész világon, a házon belül külön álló fürdőszobák építését, melyekben helyet kapott a kád, mosdó, wc és a zuhanyzó is. A 20. század végére az újonnan épült házak 100%-ában volt külön fürdőszoba, míg 1921-ben ez az arány az otthonokban mindössze 1% volt!
A 70-es években megjelenő új anyag, az akril beléptével még szélesebb lehetőségek nyíltak meg a gyártók előtt, melynek következtében a legkülönfélébb stílusú, formájú és méretű termékek váltak megvalósíthatóvá.
