31/08/2025
Amikor az ingatlanfotós szabadságra megy sorozatomban folytatom Córdoba bemutatását.
Az előző bejegyzésben a Mezquita árkádjai között kalandoztunk, most pedig adok néhány tippet, hogy mi minden fér még bele egyetlen napba ebben a varázslatos andalúz városban.
Az óváros szűk utcáin át érkeztünk meg a híres patiokhoz, ahol a fehérre meszelt falak és a falakra akasztott kék virágcserepek már az első pillanatban elvarázsoltak. Mintha minden sarokban egy apró titok rejtőzött volna.
Aztán továbbindultunk a lovasiskolába. Bár nem volt időnk egy teljes bemutatóra, mégis különleges élmény volt látni a lovak elegáns tréningjét, a lovasok fegyelmezett gyakorlását, miközben a narancsfák árnyéka borította az udvart.
Néhány perc séta után már az Alcázar kapuján léptünk be. A Kasztíliai királyok erődje egyszerre szól a történelemről és a szépségről. A szökőkutak és narancsfa ligetek közt andalogni, majd a bástyák tetejéről rálátni a városra örök emlék marad.
Az ebédhez mindig olyan helyet keresünk, ahol a helyiek esznek. Most a híd túloldalán találtunk egy kis éttermet, ahol igazi cordobai hangulat és tapasok vártak minket.
És végül, délutánra hagytuk a legnagyobb kincset: a Mezquitát. Ahogy a nap fényei lágyabbra váltottak, az árkádok belsejében minden szín és árnyék életre kelt – talán ekkor mutatta meg magát igazán a város lelke.
A teljes történetet, galériát és néhány tippet itt találsz a blogon:
https://alexandraszucs.com/cordoba/
