27/09/2026
Tudtad?
Budapest XIX. kerületében van egy városrész, amelyet több mint 100 évvel ezelőtt gyakorlatilag a mai „élhető lakóparkok” logikája szerint terveztek meg. A Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött, elsősorban azért, hogy a rohamosan iparosodó főváros munkásainak és hivatalnokainak jobb lakhatási körülményeket biztosítsanak. A főváros építészeti kézikönyve szerint mintegy 1000, jellemzően földszintes vagy kétszintes lakóház épült itt népi-szecessziós stílusban.
Ami azonban igazán különlegessé t***e, az nem önmagában az építészet volt, hanem a komplett városrészben való gondolkodás. Az utcahálózatot, a lakóházakat, az iskolákat, óvodákat és üzleteket együtt tervezték meg. A központi térből sugárirányban induló utcák, a kertek és a rengeteg zöldfelület tudatos koncepció részei voltak. A Wekerlei Kultúrház helytörténeti összefoglalója szerint a terület mintegy 80%-át utcák, terek, kertek és udvarok alkotják.
És itt jön egy érdekes rész: Wekerle nem egyszerűen lakásokat akart építeni, hanem működő közösséget. A tervekben piac, pékség, gyógyszertár, posta, sportpálya, iskolák, óvodák, templomok, sőt kórház és tűzoltótelep is szerepelt – még ha végül nem is valósult meg minden. Tulajdonképpen több mint egy évszázaddal ezelőtt megjelent az, amit ma egy nagyobb fejlesztésnél „15 perces városnak” vagy komplett lakókörnyezetnek neveznénk.
Ingatlanos szemmel pedig szerintem Wekerletelep legfontosabb tanulsága az, hogy nem feltétlenül maga a lakás teremti meg az értéket, hanem a környezet, amit köré építünk. Utcaszerkezet, zöldterület, építészeti karakter, szolgáltatások és közösségi terek együtt tudnak olyan mikrolokációt létrehozni, amely több generáción keresztül is megőrzi a vonzerejét. Wekerletelep több mint száz év után is pontosan ezt bizonyítja.
