12/08/2026
Prof. dr. Gadányi Károly Murakeresztúr díszpolgárra, filológus, -szlavista, -nyelvész aki,
unokái körében 2026.08.09-én, látogatást tett a Horvát Nemzetiségi Tájház és Emlékházhoz.
Karcsi bácsi csodálatos és tiszteletet érdemlő személy, aki életútján keresztül példaképe lehet minden murakeresztúrinak.
Életútja olyan mérföldeket ölel fel, ami keveseknek adatik meg az élete során. 1943. október 23.-án született Murakeresztúron. 1950–1958 között szülőfalujában járta ki az általános iskolát. (Horvát tájházunk ebből az időből is emléklapot őriz Hidvégi György akkori iskolaigazgató aláírásával).
Szülei: Gadányi Péter és Hermán Margit voltak. 1967-ben házasságot kötött Kaposi Erzsébettel. Két fiuk született: Gábor (1969) és Péter (1973).
1973–1980 között a Szombathelyi Tanárképző Főiskola szláv filológiai tanszékén adjunktus, 1980–1986 között doncens és tanszékvezető, 1986–1996 között egyetemi tanár, 1995–2001 között tudományos főigazgató-helyettes, 2001–2002 között főigazgató, 2001–2008 között rektor, 2008–2012 között elnök-rektorhelyettes.
1999-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett. 2013-ban professzor emeritus kitüntetést kapott.
Magyar nyelvész, egyetemi tanár. A nyelvtudományok kandidátusa (1984), a Magyar Tudományos Akadémia doktora (1999). A Vas Megyei Labdarúgó-szövetség volt elnöke.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szlavisztika Doktori Iskola alapító tagja. A Pécsi Tudományegyetem Alkalmazott Nyelvtudományi Doktori Iskola alapító tagja. A Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. A Modern Filológiai Társaság volt elnökhelyettese.
Horvát tájházunk emlékszobája őrzi Karcsi bácsi múltjának egy kisebb szakaszát. Mindig örömmel várjuk Murakeresztúrra és a horvát tájházunkba érkezését.
Most a horvát tájházban, egy kicsit különlegesebb volt a találkozás. Unokái körében érkező nagypapaként, egy kicsit másképp éltük át közösen, az itt eltöltött időt.
Emlékeztünk.
A rövid tárlatvezetést követően, Karcsi bácsi boldogan mesélt gyermekkoráról, a múltról. Arról is, hogy kisgyermekként a tájházunk szobájában is aludhatott. A felcsillanó emlékek átélése, gyermekkori csillogást hozott a szemében. A fotókon a régi családi ház látványa, a szülei ölelése, fiatal kori fotói: tanulóként, katonaként. Ismerősök arcok a múltból.
Rangos elismerések, oklevelek, mind a múltra emlékeztették. Unokái boldogan hallgatták a nagypapát.
Az idő elröppent, de az időutazás részeként feltőrt emlékek megélése, egy újabb élménnyel bővült, immár unokái körében és a tájház környezetében.
Kovácsné Deák Erzsébet
horvát tájház vezető