01/09/2025
Mese az elveszett wifiről
Vendégségbe jött ma hozzánk
egy városi kisgyerek.
Táblagépét szorongatva
- Nincsen wifi? - pityereg.
- Gyere velem édes lelkem!
Kézen fogom s vezetem.
Egy életem, egy halálom,
én a wifit meglelem.
Kezét nyújtja, mosoly ragyog
- Vajon hová bújhatott?
Huncut wifit a nyúlólban,
bizony mondom elkapod.
Közben Buksi is előjön
üdvözli a vendéget.
Farkcsóválva vakkant kettőt,
bárányunk is felbéget.
Táblagépét nyújtja felém
- Ugye kicsit megfogod?
Biz a kezem elengedte,
Buksi után úgy futott.
Kertvégéig meg sem álltak
a kiskapu nyitva áll.
Rózsaszínű kis nyusziorr,
a rácson át kandikál.
Csöpp kis keze óvatosan,
simogatni megtanul.
Selyemszőrű pici nyuszi,
az ölében meglapul.
Hangos szóval szól a kakas
- tyúkudvarban ő a sztár -
- Kukuríkú itt a wifi!
A gyereknek nem kell már.
Boldogságtól kipirulva
a kisnyulat letette.
Tojást szedni, de jó móka
így a wifit feledte.
Darát szór a csibék elé
a kotlóssal beszélget.
Friss vizet ad a báránynak,
nem kell már az Internet.
Konyhakertet is bejárja
répát szed a nyulaknak.
A megmosott csemegéből
velük együtt ropogtat.
Táblagépe árván marad
de a gyerek nem szánja.
Simogatni jobb a nyuszit
és a tablet sem bánja.
/Deák Mária verse/
