01/10/2026
Egy kis történelem🪖: A But patak völgyének Paluzza utca fölötti része természeti adottságainál fogva az évezredek során mindig is védelmi vonalként szolgált, mivel a beszűkült völgy fölé magasodó hegyoldalról könnyen szemmel lehetett tartani az északról közeledő ellenséget. Emiatt épült meg a 12. században a Torre Moscarda de a völgynek a 20. század elején is fontos szerepe volt. Az I. Világháborúban Plöcken hágó megszerzésért folytatott véres harcok két éven át tartó állóháborúhoz vezettek alig 10 km-re, a Torre Moscarda körül pedig ez alatt második védelmi vonalként kisebb bunkerek és lövészárkok épültek. Az osztrák-magyar csapatok végül az Isonzó felől törtek be Friuliba és Carniát harc nélkül foglalták el. A megszállásnak az Osztrák-Magyar monarchia felbomlása vetett véget.
Ezt a korai védelmi zónát Mussolini a harmincas évek végén drasztikusan továbbfejlesztette és modernizálta a Vallo Alpino (Alpesi Fal) program keretében egy esetleges német offenzíva megfékezésére. (Hi**er ugyan a szövetségese volt, céljaik sokszor ellentmondtak egymásnak, Mussolini pedig nem bízott a Führerben.) A mérnökök a meglévő I. világháborús sziklabarlangokat felhasználva építették ki a masszív, vasbetonból készült földalatti bunkereket. Bár a rendszert a II. világháború alatti német invázió ellen szánták, a gyakorlatban éles harcban soha nem használták. A hidegháború idején a NATO támogatásával az olasz hadsereg titokban reaktiválta és atom- és gázbiztos szűrőkkel, áramfejlesztőkkel és páncélzattal szerelte fel a komplexumot. A bunkerrendszer feladata ekkor a Varsói Szerződést aláíró államok esetleges keleti csapásának visszaverése volt. A katonaság a hidegháború lezárulása után, 1992–1993-ban végleg elhagyta és leszerelte az állásokat. Napjainkban a terület a középkori őrtoronnyal együtt népszerű történelmi látványosság, ahol a híres Opera 6-os bunker vezetett túrák keretében időszakosan látogatható, de bármerre tévedtek a környékbeli erdőkben, mindenhol bunkereket és lövészárkokat fogtok találni.
