28/01/2023
Malom
Simon Márta
Gyergyószéknek közepében,
Katorzsának örökében
Az újfalvi nagyközségnek
Marosfalvi részében,
Benn,a Gatyaszár utcában
Áll egy malom,öreg malom
S - mint kinek már nincs sok hátra-
Búsan bámul a világba'.
Hogyha útad arra viszen,és csak éppen rátekintesz
Vén romhalmaznak tűnik,
Mert a lelke,öreg lelke
A világ elől elbújik.
S ha figyeld,meg is szólal,
Régmúlt századokról ő vall:
Keresi a régi gazdát,kivel alkottak ők egy párt:
- Építtető első gazdám,
Néhai Szenéte Están,
Gondolsz e még néha reám
Jutok e még az eszedbe,
Mikor mennyei malomba'
Csillagot öntesz garatra,
Hogy apróra megőrölve
Lehintsd nekünk,örömünkre?
Emlékezz a régi múltra,
Hogyan voltunk mi hasznukra
Embereknek,székelyeknek,
Kedves falubelieknek
Termésüket megőröltük,
S így kenyérhez segítettük.
Örülhetsz is,régi gazdám,
Fenn,az égi malomportán
Merthogy idelenn,a földön,
Ahol dolgoztál örökkön'
Mostanában történt egy s más,
Kijavítva a malomház,
Sokszor élettel telik meg,
Mostanában sok szép gyermek,
Kiváncsi és vidám sereg
Komolykodva látogat meg,
Nagyon sokat tudnak rólam,
Mindenre rácsodálkoznak,
Kipróbálnak,lefotóznak,
A kapu szíves kilincse
Mindannyiuk kedvence lett.
Látod,látod öreg gazdám
Néhai Szenéte Están,
Átívelve századokon,
Sötét,bús időszakokon
A malomház újraéledt,
És a hírét viszi tovább,
Ez a csapat,- s az internet!
Köszönönjük ezt a szép verset!